Amikor belevágtunk a Pearlwood Factory elindításába és eldöntöttük, hogy egy weboldalt is üzemeltetünk, a fejlesztés során megszületett az igényünk arra, hogy ne „csak” egy webáruházként funkcionáljon az oldal, hanem adjon valamiféle pluszt a termékeink iránt érdeklődőknek.
Szeretnénk megosztani másokkal a könyvek iránti szenvedélyünket, valamint azt a sok-sok pozitívumot, amit a könyvek és az olvasás által tapasztalunk magunkon és a gyermekeinken egyaránt. A honlapunkat egyfajta eszköznek tekintjük; ha csak parányi részben is, de szeretnénk hozzájárulni az olvasás népszerűsítéséhez.
Felkértünk néhány, a témában munkálkodó szakembert, hogy osszák meg véleményüket, tapasztalataikat, jótanácsaikat, és bízunk benne, hogy értékes információk gyűjtőhelyévé válhat az oldalunk ezen része. Ha csupán egy hasznos gondolatot visz magával az idelátogató, nekünk már megérte.
Fogadjátok szeretettel első interjúalanyunkkal folytatott beszélgetésünk legfontosabb gondolatait.
Kocsis Szabolcs, általános iskolai és középiskolai magyartanárt kérdeztük, hogy mi inspirálta arra, hogy a tanári pályát válassza és miért éppen ezt a tantárgyat?
Kezdetben nem szerettem volna tanár lenni. Jogász szerettem volna lenni, de nem vettek fel államilag támogatott helyre, így beiratkoztam bölcsésznek, de akkor még nem akartam komolyabban ezzel foglalkozni. Végül ott ragadtam. Olvasni mindig is szerettem, szépen alakultak a dolgaim, és végül magyar-lengyel diplomával végeztem az egyetemen. Utána nem sikerült rögtön tanárként elhelyezkednem, már szinte fel is adtam, majd a sors keze közbeszólt, már lassan 14 éve tanítok.
A magyar irodalom, az olvasás már kicsi koromtól érdekelt, verseket írtam, képregényeket rajzoltam. Részt vettem versenyeken, de nem gondoltam, hogy valaha is ezzel fogok foglalkozni. Rengeteg könyvünk volt otthon, sok írót megismertem. Gyermekkorom meghatározó meséi közül Sebaj Tóbiás, Mirr-Murr, Andersen meséi illetve a Grimm-mesék voltak jelentősek. Mindig is szerettem olvasni, azonban nem ez volt a meghatározó az életemben. Az első nagy könyvemet talán kamaszként olvastam.
Véleményed szerint mikor/hogyan érdemes beépíteni a hétköznapokba a rendszeres olvasást?
Minden este mesélni kell a gyerekeknek. Az egészséges fantázia és egyéni képalkotást ez határozza meg. Amikor már iskolás a gyermek, meg kell vele próbálni minél több mesét olvastatni. Erőltetni sem szabad, mert a kötelező cselekvésnek visszatartó hatása is lehet. Főleg sok képes könyvet, gyermeket érdeklő témában megválasztott mesekönyvekkel érdemes próbálkozni.
Mennyire tartod fontosnak, hogy miután megtanult olvasni a gyermek, a szülő ne hagyjon fel az esti felolvasásokkal? Szerinted egy általános iskolás gyermeknek mennyit lenne ajánlott naponta olvasni?
Minél többet! Bár ismerem a megvalósíthatóság korlátait, de azért juthatna több idő is az olvasásra/olvastatásra. Alsósoknál minimum 30 perc (két részletben); felsőben minimum 1 óra (két részletben). És jó kérdés, hogy mennyire fontos a felolvasás. Az esti mese, és a mese által közvetített tartalom/tanítás továbbra is fontos lehet. Azonban alkalmazkodni kell már a kiskamasz igényeihez is. Esetleg közösen olvasni, átbeszélni egy adott történetet (pl. kérdezz-felelek játék oldalanként).
Ha már a kérdezz-felelek játékot említetted, mi a tapasztalatod a gyerekek szövegértését illetően? Esetlegesen hogyan fejleszthető? Milyen tippet adnál a szülőknek?
A jelenlegi mérési tendenciák egyértelműen kimutatták, hogy a jelen generáció szövegértése romlott. Azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a mérések jelentős része nem is erre a generációra van kitalálva. A sok olvasás nem feltétlenül fogja meghozni a várt eredményt, persze az értelmezéshez nélkülözhetetlen. A gyerekek figyelmi spektruma átalakulóban van, amellyel nagyon nehéz lépést tartani. Képek, érdekes kisvideók alapján mérhető információértéshez juthatunk, míg a több oldalas szövegekkel csak szenvednek.
Mindenféleképpen a klasszikusok ismeretét preferálom: Andersen, Grimm, magyar népmesék, Benedek Elek meséi. A kortárs szerzők műveinek megértéséhez gyakran az alapmesék ismerete szükséges.
Ezúton is köszönjük szépen Szabolcsnak, hogy időt szánt ránk és vállalta, hogy elmondja a saját történetét és a tapasztalatain alapuló véleményét a témában!
